JAPÁN ~ Kísértettörténetek, Városi legendák 2. rész

Úgy gondoltam, ideje folytatnom a félbe hagyott kísértettörténet mesélést...búúù! Rémüldözzünk tehát együtt egy kicsit ismét, most a japán fantáziavilág szigetére vándorolva. Mint mondtam már sokszor, ezek a történetek sokat elárulhatnak egyes népek gondolkodásmódjáról is, így nem csak borzongunk, de kicsit bepillantunk a világukba is! Nos, akkor induljon a második menet! ;)

"A lány"                                                                                          

 Néhány barát ùtnak indult a hegyekbe egy kis kikapcsolòdásra, szerettek volna meglátogatni egy hìres/hírhedt szellemjárta helyet. Egy alagùthoz készültek, ahol a mendemondák szerint egy lány elvesztette a lábait mikor autòbalesetet szenvedett.

A legenda szerint, ha végigvezetsz az alagùton találkozhatsz a szellemével.

Hát a fiatalok ìgy is tettek! Àm nagy csalòdásukra, mindegy hányszor tették meg az ùtjat, semmi különöset sem tapasztaltak. Mivel nem történt semmi furcsa, egy kis pihenés után, hazafelé indultak.Elég sokáig időztek a közeli városkában, jòcskán besötétedett már, mire útnak eredtek. A fiù, ki a volán mögött ült, nagy bosszúsan ecsetelte, mekkora időpocsèkolás volt csak az alagùt miatt olyan rengeteget vezetniük. Mìg folyton csak beszélt, a hátsò ülésen helyet foglalò fiù, kinek neve Taiga volt, megpillantott valamit az ùttesten.
Megdöbbenten vette tudomásul, hogy egy lány áll az ùt mentén az éjszaka közepén. Fekete ruhát viselt, ìgy nehezen vehették észre. Taiga pròbàlt egy pillantást vetni a lány arcàra, de az elfordult, és a kocsi is gyorsan haladt. Pár perc elteltével a fiù azt hitte, csak a képzelete játszott vele, ìgy nem is említette a többieknek. Àm, mikor továbbhaladtak az úton Taiga legnagyobb rémületére, ismét  meglátta a lányt. Ugyanaz a fekete ruha, ugyanaz a haj, ugyanaz az elfordìtott arc.                                          
"De hát ez hogy lehet? Nem követhet, hiszen mi kocsiban ülünk!"                                                                      
De minden harmadik percben látta a lány képét elsuhanni az ablakában. Ugyanannak a lánynak a képét. Ráadásul minden alkalommal, mikor megpillantotta a lányt, annak arca lassan egy kicsivel mind jobban az autò felé fordult. Utolsò alkalommal, már szinte látni vélte a lány arcát. Mikor végre megérkeztek, és a sofőr sofőr kitette a srácokat a vasútállomáson, furcsa mòd mindenki fellélegzett.Pár percel később Taiga - bár szégyellte magát - megkérdezte a többieket, nem látták-e a lányt. Azok összenéztek, majd felsòhajtva számoltak be ugyanarròl az élményről. Majd megegyeztek, hogy felhìvják a sofőrt is, hogy jòl van-e.                                                          
- Takashi? Minden oké?                                                                                
- Persze srácok...ne ijesztgessetek!Már látom a házam... Ò valaki vár rám!Ki ez a lány?
                          
 Ekkor megszakadt a vonal.  Másnap reggel Takashit holtan találták a háza előtt. Nem sokkal később a rendőrség felkereste a barátait is, akik ekkor szereztek tudomást, Takashi régi autòbalesetéről...

A fiú elgázolt egy fiatal lányt. Taiga és a többiek hüledezve figyelték a lány arcképét...hisz a megszòlalásig hasonlìtott arra, ki követte őket, azon a bizonyos éjjelen.                                                                                                                                                                                                            


                                                                   

"Sajnálom, de a lánya...."

Youko a lekegyetlenebb bántalmazònak számìtott az iskolájában, ìgy, mikor megbetegedett, és kòrházba került, a legtöbben egyetértettek abban, hogy a gonoszságai ütöttek vissza rá.    
                    
Àm Youko anyukája mit sem tudott arròl, hogy lánya miket követett el társai ellen, és mivel az orvosok nem találtak magyarázatot a lány rosszulléteire, gyanìtani kezdték, hogy esetleg, piszkálták az iskolatársai, ezért csak szìnlel, hogy ne kelljen visszatérnie.

Sajnos a lány állapota - bár továbbra sem találták okát -, egyre rosszabbra fordult, és az orvosok felkészìtették az édesanyát, hogy  nemsokára bùcsùt kell vennie lányátòl. Egy nap Youko születésnapján, anyukája lefotòzta őt, majd bevitte a képeket előhívatni. Majd végső elkeseredésében, ellátogatott egy papnőhöz, hogy tanácsot kérjen. A nő úgy vélte, hogy a leányon átok ül, de megìgérte, hogy megszabadìtja tőle, másnap.  De sajna erre nem került sor, mert mire az anya visszaért a kórházba, Youko meghalt.  

Mély bánat fogta el a nőt, ìgy sokáig nem ment el a lánya utolsò képeiért. Àm, mikor eszébe jutottak, és meglátogatta a fotòst, iszonyatosan megrémült, majd szinte rohant a papnőhöz. Neki is megmutatta az előhìvott képeket.  

Youko arca minden egyes fotòn eltorzult, szinte fekete volt. Mintha csak sikoltott volna.

A papnő elnémult, majd  mikor ismét kinyitotta a száját, ezt mondta:
 
" Sajnálom, de a lánya a pokolban van! "                                                                                
Többet nem volt hajlandó mondani, és a nőt is elzavarta. Csak sokkal később tudta meg, hogy lánya tényleg átkozott volt... A papnő soha nem beszélt ugyan a nőnek arról amit látott, de tudta jòl mi okozta a gyermek sorsát. A lány által meggyötört lelkek bántak el vele, akik addig a poklot élték át miatta, most a pokolra juttatták.




Tomino Pokla                                                          

Èl egy legenda, szòbeszéd Japánban, egy bizonyos versről, melynek cìme "Tomino pokla". 

Úgy tartják, vannak dolgok, amiket nem szabad hangosan kimondanunk.

Ez egy  közülük. Sokan állítják, hogy a szöveg hangos felolvasása, átkot von az elkövető fejére. Lássuk a szöveg magyar fordìtását.                                                  

Tomino pokla :

"Az idősebb nővér vért hány, a húg tüzet köp,

Aranyos Tomino rejtett kincseket hordoz szájában.

Tomino egyedül halt meg, majd a pokolba szállt alá.

Pokol, sötétség, soha nem nyìlò virágok.

Tomino nővére, ki ostoroz?

A vére varratok száma rémisztő.

 Ütni, verni, hasìtani...egy út vezet a pokolba.

 Könyörögj útmutatásért a pokol sötétjéhez, az arany bárányhoz, a fülemüléhez.

 Mennyi bőrtáskát veszett el, a végtelen ùton a pokol felé?

 Ketrecben a fülemüle, talicskában a bárány, Tomiko szemeiben könnyek.

Sikolts szereteted a testvéredhez.

A könnyek hangja keresztülszeli a poklot, a vérrel festett virágok szobáját.

Keresztül száll a hét hegyen, a pokol völgyein.

Èdes Tomino egyedül utazik, hogy köszöntsön a pokolban.

Friss sebeket ejt testeden, mik jelek édes Tomino számára."          

Sokan állítják, hogy miután hangosan -persze japánul- felolvasták a szöveget, baleset érte őket. Méghozzá nagyon szörnyű. Egy közülük azt állítja, hogy elkezdte olvasni egy rádiòadásban melynek cìme : Radio Urban Legends, s az illető elmondása szerint nem tudta befejezi, mert ahogy haladt a sorokkal egyfajta nyomást érzett a mellkasában, s egyre nehezebb volt levegőt vennie. Ekkor ijedten félbe hagyta a felolvasást. Nem sokkal később balesetet szenvedett, amit ugyan túlélt, de rengeted varrat tartotta össze. Azt mondta, hogy még gondolni sem akar arra,hogy esetleg a szöveg miatt történt...

Èn még magyarul sem olvasnám fel hangosan >.< Aki akarja, meghallgathatja a Tomino Poklát  ezen a linken. Itt természetesen japánul van...elvileg hangerősítővel.  A link :     http://www.youtube.com/watch?v=s4e3PbNGeCE

Remélem tetszettek, bár igen rövidek voltak. >.< És...ez volt az első telefonos bejegyzésem, szóval remélem megjeleníti rendesen amit írtam...és előre is bocsánat az elírásokért :):)