컴백시간! 보아 - COMEBACK TIME! BoA

Mit is mondhatnék? Ez az időszak a visszatéréseké, és mind tudtuk ezt már jó előre. Alig vártam, hogy ismét friss zenékben úszkálhassak, akár a boldog, aranyhalak és a meglepetésektől tátoghassak. Hát, tátogni tátogtam, s sajna nem mindig pozitív hatások miatt.

És most...

BoA számomra valami mini-istenség féle. Abszolút példakép, olyan valaki, aki a legrosszabb időkben is erőt adott, akkor mikor más nem tudott. Nem szoktam, mert nem is tudok érzelmileg kötődni ismeretlen emberekhez, de ebben az esetben ez teljesen más. Itt fogadom, hogy vele még találkozni fogok, s ha ezt mondom, higgyétek el, meg is teszem. Egyszer látni fogom, s még ha nem is beszélhetek vele - mert azért ez már tényleg a lehetetlen kategória számomra -, de hallani fogom énekelni, élőben, egy nagy teremben, a sötétségben, ahol tényleg érezhetem azt, amire azt hittem, mindig is éreztem.

Ahogy ő énekel, libabőrt csal a bőrömre, s teljesen mindegy, hogy mi a szám, miről szól, vagy hogyan van előadva. Érzem.

A hangja különleges, ő maga egy Isten áldotta tehetség. Lehet, hogy van, aki magasabb hangokat üt meg, sorolhatunk nála tehetségesebb táncosokat, de mondjatok valakit, aki ezt a két dolgot egyszerre ilyen szinten űzi. Én nem tudok, s ti is csak nagy nehezen tudnátok meggyőzni ennek ellenkezőjéről. De persze lehet próbálkozni, ha pedig sikerül, leborulok előttetek.

Már nagyon, nagyon régóta várok arra, hogy ez a nő visszatérjen és felborzolja minden idegszálam, hogy libabőr futkosson a karjaimon és a mellkasom összeszoruljon. Mert igen, ő képes erre, talán egyedül.

Ez most meg is történt. Nem hiszem, hogy ezzel nagy titkot árulok el, de az új albuma, pontosan a nyolcadik - koreai -, csodálatosabb lett, mint az addigi összes.

Saját kézzel szerzett zene, írt szöveg. Ez az, amit alapvetően is elvárok tőle, mert tudom, hogy képes rá, sőt ennél még sokkal többre is, ebben biztosak lehettek.

Elérkezett hát a hölgy nyolcadik nagylemeze, és úgy varázsolt el, ahogy ebben az évben senki sem. Az Only One ehhez képest gyerkmekkifestő volt, holott az azon lévő számok is kiemelkedtek a maguk nemében.

De ez! A Kiss My Lips lemez...hát, minőségileg kenterbe veri bármelyik másikat, ami ebben vagy akár a múlt évben megjelent. Oké, befejeztem az ömlengést - ami őszinte volt -, és essünk neki a dolognak.

Először is vessünk egy pillantást az elsőnek kijött dalra és videóra. Ez a Who Are You volt.

Egy édes, szívet melengető dal, melyet élvezet hallgatni. Erősen hajaz a Disturbance-re, csak egy ritmusosabb formában. Eszméletlen függőséget tud okozni, s mint a csokoládé - hú de rég ettem csoki, Jézus! -, boldogsághormont termel a szervezetemben, szívesen hallgatom akár órákig is, megszakítás nélkül.

Az pedig, hogy a klipben megjelent Sehun is - ki, mint tudjátok a kedvencem -, felhúzta a nézettséget is, mert az EXO fanok egyből rácuppantak a dologra. Őszintén? Örülök, hogy szerepet kapott benne, mert tudjuk, hogy hatalmas BoA rajongó ő maga is, így képzelem mennyire boldog lehetett. Viszont...nem sok dolgot tett hozzá az egészhez, akár ki is lehetett volna hagyni, azt sem vettem volna észre, s akkor is pont ilyen jó lenne a dal, s a klip - amely elég bugyuta a maga módján - is. Oké, elfogadom, biztosan lehetünk benne, hogy a nézettség miatt volt az egész.

Ez egy remek dal, tényleg, viszont nem hiába volt csak az előfutára az albumnak, ugyanis nem is olyan sokára megérkezett az igazi meglepetés, a lemez címadó dala s annak klipje a Kiss My Lips.

Ez hatalmas meglepetést jelentett a számomra. De elsőnek tekintsük meg:

Először is a képi világ:  Gyönyörű. 

Egyszerűen annyira szép, hogy ilyet nagyon ritkán látni. Eszméletlen, mind a színekkel való játék, mind a vágások, a fények. Tökéletes, megközelítőleg tökéletes - ha már ilyen nem létezik.

Hogy elsőnek említsem, nézzetek csak rá ezen képekre. Totálisan csábító, elegánsan szexis, és tagadhatatlanul vonzó. A fények, a sejtelmes árnyalatok, a színek mind azt üzenik, hogy ez a nő bizony tudja magáról, hogy mennyire csábító s téged is képes bármelyik pillanatban behálózni és a rabjává tenni.

Egy érett, gyönyörű és magabiztos nőt látunk, aki csalogatóan mosolyog és pontosan tudatában van a vonzerejének - s ennek semmi köze lenge, testet alig takaró ruhákhoz. Egyszerűen visszautasíthatatlanul elragadó, sőt ezek a részek tiszta szexualitást sugároznak.

Ezen felül, ami a csúcspontja az egész videónak, az már az első pillanatokban is megjelenik.

Ezek a gyönyörű, és tudvalevőleg szexuális kisugárzással bíró, strucctollra emlékeztető legyezők, melyek a csábítás, a simulékonyság és rejtőzködés tökéletes kifejzőezközei, megmutatják azt, amiről a zene és a videó is szól. BoA egy érett nő, aki tudja hogyan forduljon egy férfi felé. Ő maga a csábítást, a játékot választja, akár egy macska - hívja, csalogatja a kiszemeltet, majd játszik vele egy kicsit, míg az rabja nem lesz.

Egyszerűen csodálatos, nem lehet elégszer megnézni. Gyönyörű a szemnek, és felrúg mindent, amit a kislányok - akik nagynak akarnak tűnni - képviselnek, akár a KPOP terén is. Rövidke szoknyák és kihívó táncok? Fenék-tekergetés áttetsző ruhákban, néha konkrét melltartókban? Emellett azok nevetség tárgyává is válhatnak, s ezt most teljesen őszintén mondom. Egy nő nem attól lesz szexis, hogy rövid ruhát hord, vagy kivillantja a dekoltázsát - ezt pedig BoA tökéletesen be is bizonyítja. Ezt bárki láthatja, s talán még vitatkozni sem vitatkoztok majd ezen állításommal. 

Maga a dal is ezt sugározza felénk, méghozzá teljes erővel. És itt most nem csak a szövegre gondolok, hanem tisztán az alapra. Itt meg kell mondjuk jegyeznem, hogy megfigyelve a dallamot, az erősen elékeztetett erre a számra: 

Lehet, hogy én vagyok az egyetlen, aki ezt így látja - hallja -, de nekem ez volt az első, ami eszembe jutott. Nem azért mert ugyanolyan - nem is -, hanem mert igenis hasonló s valahol ugyanazt az érzést nyújtja, igaz BoA esetébe ez csak még többet ad hozzá a szexuális kisugárzáshoz, tekintve a könnyedséget, ami a dal mögött bújik meg általa. Itt nem épp egy komoly románcról van szó - egyelőre. A csábítás a lényeg, s ezt ez az alap tökéletesen megadja. Őszintén zseniálisnak tartom, így ahogy van. 

Akkor térjünk is rá az albumra, s annak összes dalára! 

01. Kiss My Lips 

02. Who Are You [&개코]

03. Smash

04. Shattered

05. Fox

06. Double Jack [& 에디킴]

07. Home

08. Clockwork

09. Love and Hate

10. Green Light

11. Hello

12. Blah

Tehát ez lenne a dallista, s ahogy ti is láthatjátok - s ahogy maga BoA is elmondta -, minden dal az ő gyermeke. Vele együtt én is szeretem mindegyiket, mégis...ki tudok emelni egyet, ami a legjobb, talán az összes dala közül, amit valaha alkotott. 

Ez pedig a Shattered. Se a Kiss My Lips, se a Who Are You nem érhet még a közelébe sem, s bár megértem miért választotta az énekesnő a Kiss My Lips címűt promócióra, mégis...ez a szám az, ami teljességgel felülmúlhatatlan. 

Tele érzésekkel, hangulathoz illő lüktetéssel, a 02.53-03-10 közötti rész pedig egyszerűen elérte, hogy szótlanná válva újra és újra visszatekerjem. Több mint tökéletes, szinte érezni lehet az egészet, nem csak hallani, hanem érezni. Nagyon sajnálnám, ha még az élő fellépések alkalmával sem lenne bemutatva egy percre sem. Ezt a dalt hallania kell mindenkinek, mert egy igazi élményt az az embernek. Konkrétan némaságra ítélt engem, s az említett rész a csengőhangom attól a szent perctől fogva, hogy meghallottam. Ez egy műalkotás.

De vegyük sorra a többi dalt is, mert pontosan ilyen jók azok is.

A Who Are You, a Smash, a Double Jack és a Fox címűeket egyszerre is lehet értékelni, mert hozzávetőlegesen egy kategóriát képviselnek. Pozitívak, az érzés amit nyújtanak szintén, s elérik, hogy jókedvvel keljek fel az ágyamból s induljak szenvedni az iskolába. A Fox az, amit a szokásos narancsom és teám elfogyasztása közben hallgathatok, mert feltölt energiával, ahogy kipillantok a kollégium ablakán s meglátom, hogy ismét süt a nap. A Smash, Double Jack és a Who Are you pedig elkísérnek az általános sétámra a gyilkos iskolámba - mert tudjátok, a jó diák utál iskolába járni, még ha titkon szeret is. 

Ezek után következzenek az imádott balladáim, melyeket imádok. Egyszerűek, sokszor édesek és fájdalmasak - egyszerre is akár. A Home, a Love and Hate és a Hello azok, melyeket ide sorolok. Zeneileg tökéletesek, rengeteg szebbnél szebb dallam kíséri a szöveget, igazi hangszerekkel, nem pedig számítógépes ketyerék által generált jól hangzó valamikkel megfűszerezve. Csak a lágy dallamok és BoA fergeteges és mindenek felett egyedi hangja. Lehet ennél szebbet elképzelni? Én nem igazán tudok. 

Jönnek hát azok, melyek hátramaradtak, a különlegesek és a kedvenceim! Ezeket ti is imádni fogjátok, ebben biztos vagyok! 

Green Light

Igazán feldob, mindegy mi történik.

마음은 널 향한 GREEN LIGHT GREEN LIGHT 머리는 날 향한 RED LIGHT RED LIGHT
깜빡이는 신호가 날 서두르게 하지만 또 스쳐가는 인연인가 봐

Clockwork 

Valami eszméletlenül különleges. Azzal a hegedűvel a háttérben feszült és tökéletesen kifejező, csak ajánlani tudom! 

I have no idea, I have no way to go
어둠이 다가와 느낄 수가 없어
이대로 멈추기엔 너무 아까워 끝낼 수는 없어

Blah

Tipikusan BoA szám, mely szinte minden albumán megjelenik. Ha hallasz egy ilyet, tudod, BoA lemezt tartasz a kezedben. Példának okáért a HV idején az Ordinary Day, vagy ha régebbre megyünk vissza, akkor a My Name era Don't Give a Damn című remekműve, mely máig az egyik kedvencem! Szinte mindig találunk egy ehhez hasonló számot, s pont ezt szeretem az egészben. A Blah nagyjából elmondja, hogy BoA rohadtul nem foglalkozik azzal, hogy ki mit mond - s milyen helyesen teszi! 

누가 누구랑 BLAH BLAH BLAH 얘는 그래서 BLAH BLAH BLAH
쟤는 저래서 BLAH BLAH BLAH 말 없는 말은 저 멀리 날아가고
장난인 척 가볍게 던져 책임감 따윈 중요치 않잖아 나란 사람 알리가 없잖아

Végül pedig a dal, amely a kedvencemmé lett, a Shattered. Egyszerűen tökéletes, úgy ahogy van. Semmit sem változtatnék rajta. Ez a mély, lüktető ritmus, a gyönyörű törésekkel, a feszes egyszerre egyhangú-mégis különleges refrén, majd a 02.53-kor bekövetkező váltás egyszerűen tökéletessé teszi az egész számot! Ha meghallgatjátok, ti is érezni fogjátok a különbséget, amely mérföldekkel a többi dal felé emeli, azokhoz közül, amik eddig megjelentek ebben az évben, messze a legjobb. 

Összességében elmondható, hogy az album majdnem mindenféle stílusú zenét tartalmaz, s azok között igazi ínyenc falatok is megjelennek. Maga a Kiss My Lips is egy ezek közül, hiszen nem hinném, hogy sokan képesek lettek volna egy ehhez hasonló számmal kijönni és bátran színpadra állni. 

Természetesen sok US-POP elemet tartalmaz a számok többsége, de ez soha nem is állt messze az énekesnőtől, így nem is tudom mire számítottak az emberek. BoA szereti az Amerikai pop zenét, így természetes, hogy ahhoz hasonló zenét készít. És mégis! Pont attól lesz különleges, hogy nem próbál az lenni. Tálcán nyújtja felénk mindazt, amit gondol, mindenféle felhajtás és pucc, parádé nélkül. Őt, saját magát. Ezt csak értékelni tudom, s azt hiszem nektek is azt kellene. 

Maga az album három egységre bontható. Ott vannak a Who Are You kategóriás dalok, melyek pozitívak és lágy, meleg hangulattal ajándékoznak meg, a balladák, az elmaradhatatlan POP dalok, és a különlegességek, mint amilyenek a Kiss My Lips és a Shattered is. Ennek ellenére nem igazán lehetne kategorizálni a számokat, mert mind-mind egyedi a maga nemében. Élevezet az egészet végighallgatni, s a mélységekbe is belebukkanni, mert vannak dalok, melyek csak másodszor vagy harmadszor hallgatva mutatják meg igazi arcukat, és ki tudja hányadik visszatekeréskor jövünk majd rá arra, hogy milyen zseniális is az adott szám. 

BoA végre teljesen érett, felnőtt nő lett, egy olyan különleges stílussal, amit lehetetlen utánozni. Bocsássatok meg, de manapság a legnagyobb probléma az, hogy a Kpop is tömegzene kezd lenni. Ezt nem úgy értem, hogy sokan hallgatják - á, dehogy, ennek semmi köze a mondandómhoz. Maguk a dalok teljesen egyformák. Cukik vagy épp szexisek, durva, gépzajjal vegyítettek, döbörögnek vagy épp andalítanak. 

Mára már semmit sem jelent, számomra legalább is abszolúte semmit, hogy valami "különleges", mert minden egyes előadó az akar lenni, így lesz mindenki totálisan egyforma. Nem elég, hogy a száznyi énekespalánta hangját meg sem lehet külömböztetni, mert lassan már átlagosnak mondható mindegyik, de a zene is totálisan homogénné válik. Ma már nem tűnik fel, ha valaki épp vámpírt vagy vérfarkast játszik, esetleg valami felismerhetetlen ufószerű haja és ruhája van, viselhetetlen cipőkkel. 

BoA elmondhatja magáról, hogy cseppet sem véletlen, hogy immár lassan 15 (!) éve töretlen népszerűségnek örvend, s mára elérte azt is, hogy saját dalait, saját szövegeit hallhassuk. Mert van tehetsége hozzá, ezek szerint pont annyi, mint jelen esetben az SM szövegíróinak és zeneszerzőinek. Én megkockáztatom, hogy több is, tekintve, hogy engem ezerszer jobban lenyűgöz az, amit ő tesz le az asztalra, mint mondjuk az EXO - csak, hogy egy olyan bandát említsek, amit imádok, így elkerüljem a nevetséges félreértéseket. 

BoA hangja akár ezer közül is felismerhető. Ez pedig szükséges dolog ahhoz, hogy valaki egyedi, erős karaktere lehessen a zenei életnek. Az ilyen embereket megjegyzi a közönség, s akár rádióban is azonnal felismeri. Erre lenne szükség mindenhol - mégis hiány van belőle. Persze ha egy bandát éjt nappalá téve hallgatunk, megismerjük a hangokat, ez így természetes. De valljuk be, manapság egyre több "egyhangú hang" tűnik fel, ez pedig rohadt unalmas. Nem akarok bandákat felsorolni, de szerintem mind tudjátok, hogy mit akarok ezzel mondani. 

Lehet védeni a kedvenceinket - s ez is a normális -, de az igazságot jó látni. Akiben semmi különleges nincs, soha nem lesz híres, soha nem jegyzik meg az emberek, s elmennek mellette akár az utcán is. Igen, jogosan mondjátok, hogy ebben az esetben BoA mögött ott áll az SM. Ez valóban így van. DE.

Ez a nő, 11 éves kora óta többet dolgozott, mint mi. Tehetséges, tehetségesebb mint a legtöbb előadó - nem csak Koreában. A saját zenéjét adja nekünk, a saját érzéseivel, a saját hangjával, mely mintha csak az albumon felvett minőséget adná vissza. Mozgástechnikája kenterbe veri a legtöbb másik előadót, mégis botrányok és meztelenkedés vagy elborzasztó viselkedés nélkül, csendesen képes élni, úgy is, hogy nem csak saját hazájában szeretik. Nem hivalkodó, nem a gyors és pletykáktól terhes hírnév érdekli, hanem a zene, a valós zene - ez az, ahogy én látom BoA-t, s ez teszi az én szememben tökéletes példaképpé. 

Remélem ti is pont ennyire fogjátok élvezni az albumot! Kíváncsian várom a véleményeket! :)