Ami most fog jönni, talán meglep titeket, talán nem. Pár bandáról ejtek szót, s egy immár szólóénekesről. Ezek: GFriend, Hello Venus és az EXO volt tagja TAO.
Kezdjük akkor a régen, nagyon régen várt GFriend | 여자 친구 visszatéréssel. Tudom, őket a kezdő kategóriába kellene raknom, de nézzétek el, imádom őket. Annyira szerettem volna már egy hozzájuk hasonló együttest, hogy mikor berobbantak a Glass Bead című számukkal s a kislemezükkel, onnantól a kedvenceim közé tartoztak.
Most pedig ismét itt vannak, s nekem egy cseppet sem okoztak csalódást! Az új daluk címe :오늘부터 우리는... | Mától kezdve, mi...(Me Gustas Tu) Lássuk hát:
A klip pont olyan, mint az előző is volt, vidám, élettel teli, és fiatalos. Tudjátok miben különbözik az összes többi hozzájuk hasonló banda videóitól? Hogy teljesen reális és élethű! Nyári dal, ami az előzőhöz képest azt mutatja be, hogy a fiatal lányok hogyan töltik a nyarat. És tényleg! Itt is jelen van a halvány szexiség, de totálisan elfogadható módon, s mindemellett, a lányok tündériek. Nem látok festéket - jó, értitek -, csak fiatal lányokat, akik úgy viselkednek, mint a fiatal lányok. Játszanak, szórakoznak, mert ez így normális. Erről a videóról elhiszem, hogy akár meg is történhet. Nem egy nagy történet, de mégis valahogy valós, akár csak az első klipjüknél is történt. Imádom ezt!
A zene szintén hasonlít a Glass Bead-re, aranyos, kedves és nagyon ritmusos, iszonyatosan könnyű megszeretni - én is azonnal beleszerettem. De tudjátok mit szeretek bennük igazán? Azt, hogy még ha van is, nem látom azt az erős megjátszottságot, amit a többi ilyen bandán. Mintha zsigerből jönne nekik ez az ártatlanság, és aranyosság. Nem kell figyelnem, hogy mennyire játsszák meg magukat, csak élvezem, hogy aranyosak. Ez pedig roppant felfrissítő! Nekem nagyon szükségem volt egy ilyen bandára, mely ezt az érzést adja, nem pedig csak a fenékrázásokat és a kacsintásokat. Egy kislány viselkedjen is kislányként!
Bár, most hogy belegondolok, amiért így szeretem őket, valami gáz lesz velük. Jesszus.
A dalaik a régi KPOP számokat idézik, szánt szándékkal, s mivel szinte azonnal népszerűek lettek, láthatjuk, hogy nem csak nekem volt igényem erre a frissítésre, hanem rengeteg más embernek is.
Ez a dal is a régebbi időket idézi vissza, ami sok tuc-tuc között igazán egyedivé válik, holott semmi egyedi sincs benne. De a készítők, a cég, mind mind tudták, hogy mikor kell a GFriend kártyát előhúzni. Ezt a stílust az SNSD képviselte kezdetekben, de valljuk be a Girls Generation sem olyan, mint régen volt. Ez néhol elszomorító, néhol pedig belátható, hogy a változás az élet velejárója, s talán jó is így, ahogy van. Bár, azt kívánom, hogy GFriend még sokáig maradjon ilyen, amilyen most is. Mert imádom őket.
S ahogy azért imádkoztam is, az egész mini album ehhez hasonlóan imádnivaló! Őszintén, ha lehet, még jobban beleszerettem ezekbe a lányokba!
01. Intro
02. 오늘부터 우리는... | Máról, mi...(Me gustas tu)
03. 하늘 아래서 | Az ég alatt
04. ONE
05. 기억해 | Emlékszem (My Buddy)
06. 오늘부터 우리는 | Me gustas tu | inst.
Szerelmes vagyok, de őszintén. Tudom, sokan vannak, kiknek ez a stílus nem jön be igazán, ezt meg is értem, hiszen nem vagyunk egyformák, s ez így van rendben, de én imádom őket. Innentől fogva pedig csak még jobban szeretem a bandát, mert ismét az egész, de tényleg az egész album elvarázsolt, s annyiszor hallgattam meg a számokat, hogy már csak zsong a fejem, de még mindig találok valamit amit élvezhetek bennük.
Hogy miben különböznek a többi, kislányos, ártatlan bandától? Fogalmam sincs róla, csak annyit tudok, hogy a zenéjüket ezerszer jobban szeretem, s képes vagyok élvezni az összeset, újra és újra. A többi cuki banda nem ezt váltja ki belőlem, közel sem.
Az albumon egyetlen szám van, amit kevésbé kedvelek, mint a többit, ez pedig a 하늘 아래서 | Az ég alatt című, valamiért nem tartom annyira jónak, mint a maradékot, de ezt is szeretem. Nem tudom olyat mondani, amivel bántani lehetne a lányokat, mert szerintem nagyon rendben vannak. A kedvencem pedig a ONE, ez a legédesebb dal, ami megmelengeti a szívem.
Sokan kritizálják őket azért, mert szerintük a hangjuk szörnyű. Ezzel nem tudok egyet érteni, egyáltalán nem. Szerintem semmi baj sincs a hangjukkal, s sokan csak az első (!) fellépésük alapján ítélték meg őket, ami nem biztos hogy helyes lépés volt.
Természetesen nem mondom, hogy operaénekesek a hölgyek, de vegyük figyelembe, hogy a lányok közül már nem sokaknak van koreográfiájuk - nekik igen, és méghozzá mennyire pontosan és csodásan táncolják őket! Emellett az első fellépéseik voltak...ki ne reszketne? Ki lenne az, aki még akkor sem félne, ha erre vágyott egész életében? Tudjátok mennyire kockázatos volt kijönni egy Glass Bead kategóriájú számmal, s szembe menni a menőnek tartott stílussal? Meg volt az esélye a bukásnak és a sikernek is. 50-50% ha nem túlzok. Emellett tudták ők maguk is, hogy kihez fogja mindenki hasonlítani őket. Az SNSD, a hatalmas SNSD volt az, akik zenéjére hasonlított az övék, még a koreo is. Ez pedig már magában megért volna egy hatalmas pofont a rajongóktól. Félelmetes lehetett!
Emellett nagyon fiatalok, tényleg. Tapasztalatlanok, de mégis. Ha megnézed a fellépéseket, láthatod, hogy igyekeznek mosolyogni és nem csak ácsorognak a színpadon, hogy hátha lesz majd valami, hanem beleadnak mindent, amit csak tudnak.
Nézzétek csak meg ezt az élőt, ahol nem kell pattogni, ahol figyelhetnek arra, hogy miként énekelnek. Nem, nem mondom, hogy tökéletes volt - mert messze volt attól. De ha figyeltek, láthatjátok hogy miféle hangokat kell énekelniük. Sokaknak kényelmetlen a hangszíne miatt ez az édes, vékonyka hang. Van, ahol suttogva - szavaim szerint lihegve - kell előadni, mert úgy van megírva. Ezeket a hangokat, melyek amúgy sem passzolnak hozzájuk, pattogás közben roppant nehéz kinyögnie az embernek magából.
Tudom, úgy hangzik mintha foggal-körömmel harcolnék a lányok védelmében. Valahol lehet hogy igazatok is van, de hol tehetek róla? Én is ember vagyok, aki egyeseket jobban szeret, mint másokat - ez talán megbocsátható.
Végül is csak annyit akartam mondani, hogy a legtöbb bandával szemben, itt nem csak egy embernek van jó hangja, hanem csak egy tagnak van elfogadhatónak nem nagyon nevezett. És fiatalok még - ami nem mentség, de azért számolnunk kell vele -, s az összhangról mintha nem is nagyon hallottak volna, de ez változni fog. Higgyétek el, ezek a lányok még nagyok lesznek egyszer!
Erre a visszatérésre:
A következő együttes legyen a Hello Venus | 헬로비너스. Őszintén szólva nem igazán tudtam, hogy mihez fogok kezdeni ezzel az együttessel, miután a hatalmas átalakuláson estek keresztül. Sokan elfordultak tőlük s azontúl csak r.ibancnak hívták őket. Ezzel nem így voltam, s őszintén szólva a tagcsere meg sem viselt, kicsit sem. Kiszúrni sem tudtam nagyon, hogy kiket tettek ki, s kik maradtak.
Egy dologra ezzel kapcsolatban szeretnék elmondani valamit. Én helyesnek láttam, hogy a tagok távozása után teljesen más stílust mutattak nekünk. Hiszen ez már egy másik banda, még ha nehéz is elfogadnia a rajongóknak. Azt hiszem sokkal jobb így, mintha az új tagokat erőszakolták volna bele abba, amihez addig semmi közük sem volt. Addig nem volt olyan erős nevük, mint most van, lássuk be. Cukik voltak, tetszett is a zenéjük, de a szakítás után alkotottakat sokkal jobban kedveltem, még akkor is, ha először sokkoló volt az egész.
A Sticky Sticky már jól mutatta, hogy ez nem az a banda, aki régen voltak, s imádtam. A videó szép volt, még ha sok értelmet nem is sűrítettek bele - de természetesnek tartom, hogy így, szakítva a PLEDIS vezetőivel, teljesen mást akartak kihozni a lányokból. Jól látták, hogy a szexi stílus hódítani kezdett, s sok banda azzal hívja fel magára a figyelmet - még ha nem is helyes a szememben -, s ebből a szempontból ez teljesen érthető lépés volt.
A Wiggle Wiggle videó viszont kicsapta nálam a biztosítékot! Egy olcsó, néger rapper klip másolata volt az egész, és undorítóan olcsó ribanc formában. Erről mondjuk nem a lányok tehettek, s a dalt imádtam, a mai napig szeretem, de a videó valami gyalázatosan szörnyű volt, látni sem bírtam, csak akkor néztem meg, mikor frissen kijött.
Erre most itt van nekünk a visszatérésük. Előre féltem, hogy mit produkálnak majd. Lássuk csak:
Nos, itt ismét elértünk oda, hogy ezt a számot vagy nagyon szereti valaki, vagy utálja. Ebben biztos vagyok, mert pontosan vízválasztó szám, s a készítők is tudták ezt.
Mikor először hallottam a dalt, furcsának találtam, főleg a tuc-tuc rész miatt, mely a refrén helyén van - Uram Isten, ma mindenki ilyen dalokat csinál? -, de ha őszinte akarok lenni, még ma is egy kicsit kínosnak tartom. ha már ilyet választottak, finomabban is lehetett volna. De mikor látom hozzá a táncot, valami teljesen más érzésem támad. nagyban idézi az ABRACADABRA tánc és zene egyvelegét, és azt hiszem roppant jól mutat együtt, elüti a "zene" élét ezzel.
Nem mondanám, hogy ez KPOP, valami nagyon furcsa dolog kerekedett ki az egészből, főleg a fura és nekem kicsit kínosan igénytelen rész miatt. De amúgy nagyon fülbemászó és végre a tánc sem olyan, mintha egy olcsó bordélyba látogattam volna el. Ritmusos, s az a farkasüvöltés (remélem nem hallom félre, bár már mindegy, az már farkasüvöltés marad) remek volt a háttérben. Tényleg, szörnyen, iszonyatosan fülbemászó, és szégyen nem szégyen megszerettem - kivéve a fura részt, melyet csak akkor viselek el, ha látom a táncot hozzá.
Nem valami igényes szám, ezzel tisztában vagyok, de én megszerettem. Vessetek meg!
A mini album, mely már az 5. (?), szintén ehhez hasonló dalokkal van tele, de egy kicsit másabb formában.
01. 난 예술이야 |Művészet vagyok (I'm ill)
02. Show Window | Kirakat
03. Whatcha Talk About | Miről beszélsz?
04. 카멜레온 | Kaméleon
05. 난 예술이야 (Club Remix)
Én, személy szerint szerettem a lemezt. Fülbemászó dalokkal van tele, még ha nem is olyanokkal amiket tőlük, vagy másoktól várunk el. Nem remekelnek, nem lesznek a kedvenceim, ha jól érzem, de nem tudom azt mondani, hogy szörnyűek lennének, s nekem tetszettek is - de ez csak az én véleményem. Ami a legjobban elnyerte a tetszésem, az a Cameleon volt.
Nem tudok nagyon rosszat mondani róluk, mert talán most találtak magukra, ki tudja. A mostani videóban visszafogták magukat, nem csak a fenekükre emlékszem, hanem a táncrészre a tuc-tuc rész alatt. Az úgy együtt szerintem nagyon jó ötlet volt.
A mini album számai tetszettek - jobban, mint az I'm ill -, s nem igazán tudom leszólni őket. Bulis dalokat alkottak, s bár én a balladákért vagyok oda, tetszettek.
De nem ez lesz a legjobb nyári sláger amit hallottam eddig, szóval azért vannak hibák...itt-ott.
Ez a visszatérés:
10/7
Végül pedig elértünk ahhoz a ponthoz, ahová nem szerettem volna - soha. Mind tudjuk, hogy az EXO a legbalhésabb banda, sorra halmozzák a kilépéseket, és a hasonlókat. 2014 szinte csak tőlük volt hangos. Így történik ez most 2015-ben is azt hiszem. És lám, igazam lett, előre tudtam Kris távozása után, hogy ez csak a kezdet, s sorra hagyják majd el a srácok az együttest - kövezzetek meg, tudom, miattam van az egész.
Nos ebben az évben, "meglepetés" ért minket, TAO is távozott (vagy sem, mert ez még nem mondta ki senki), pont a visszatéréskor. Micsoda váratlan fordulat!
A klip egyszerű, de nincs vele semmi gond sem. Tao tancolgat, és olyan arcát mutatja, amilyet mindig is akart, s próbált is. A dal jó lett, főleg az alapja, az nagyon tetszik, tényleg ügyes munka volt. Maga a szám, így egészében jó, de vannak rap részek, melyek nagyon nem tetszenek, furcsák - és amúgy sem rajongok Tao rapjéért, soha nem is tettem. A hangjában van valami amit nem szeretek kifejezetten.
De be kell valljam, ilyen számra számítottam - csak nem ilyen jóra. Sokkal több élet van a dalaiban, mint a másik kettő távozóéban. Élvezhető, nem csak szomorkás, és fájdalmas. Sokkal minőségibbnek érzem, mint a többiek próbálkozását. Ez egy nagyon jó pont - az én szememben.
A mini album másik két száma is jó lett, szívesen hallgatom, kellemes élmény. Soha nem gondoltam volna, hogy pont Tao zenéje fog tetszeni közülük, de így lett. Tetszenek a dalok és nem volna rossz a folytatás sem.
2. Yesterday
Most elmondom szépen a véleményem, amivel nem sokan értenek egyet, ahogy a rajongók reakcióit olvasom. Szerintem Tao kilépése volt eddig a legfelháborítóbb az összes közül. Igazi férfinek titulálja magát, de egy héttel azután, hogy bizonygatja, ő biztosan marad, hagyja, hogy az apja szólaljon fel az érdekében, hagyja, hogy a családját vegyék a szájukra az emberek, majd csendben lelép. Miféle viselkedés ez? Valóban férfihez méltó viselkedés elbújni az anyukája és az apukája háta mögé, s csendben lógva hagyni megannyi rajongót? (Ebbe én nem tartozok bele, mert tudtam, hogy el fog menni s nem is volt vele bajom.)
Tao-t semmibe vették? Ugyan már! Biztos vagyok benne, hogy kollektíve az egész cég kiutálta Tao-t. Ne nevettesetek már! Pont a cég szenvedi el a legtöbb kárt ebben az egészben, így biztosak lehettek benne, hogy mindent megpróbáltak, hogy maradásra bírják a tagokat. Annyira senki sem hülye, hogy ha megtörtént a baj, tovább tetézze azt! Főleg nem olyan emberek, akiknek mindene a pénz.
Tao a saját rajongói elé nem mert kiállni, most pedig sír, mert azok fele ellene fordult. Csodálkozni kellene? A többiek legalább mondtak valamit, legalább sajnáltatni próbálták magukat - ők sem mondták ki nyíltan mi van, de Tao hatalmas csalódást okozott a saját rajongóinak is.
Azzal védekezett, hogy hiányzott neki a családja. (Mert két hónappal azelőtt nem hiányzott!) A rajongók azzal feleltek, hogy vajon Chen és Xiumin mit érzett Kínában. Erre már nem felelt semmit sem. Keveset foglalkoztatták őket, az M tagokra más szabályok vonatkoztak? Chen és Xiumin is azt a szerződést követte, amit a többiek.
Sajnálom, de most már tényleg nem tudok egyet érteni - és biztos vagyok benne, hogy ennél sokkal több van a háttérben, nem pedig a "hiányzik apuci-anyuci" dolog. Más emberek is élnek külföldön, évekig s haza se tudnak jönni. Fizikai munkát végeznek, mégse panaszkodnak. Nevetségesnek tartom a cirkuszt, ami a tagok körül kerekedett.
Ne ítéljünk, mert nem tudjuk a részleteket? DE! Ők maguk vállaták, hogy "sztárok lesznek", s beengedik az életük bizonyos részébe az embereket. De mikor rosszat tesznek, akkor nem lehet megítélni őket...mert... Miért is? Mert "jajj senki se tudja mit éreznek..." Ne nevettessük ki magunkat kérem szépen! Aki vállalta, hogy a világ előtt él, annak ezzel is számolnia kell.
Erősen elítélem amit Tao tett, s ahogy. Ha valami baja volt, mondta volna ki, vagy talált volna ki egy jobb indokot, ahelyett, hogy hagyja az apját a sasaengek kereszttüzében. Ez az én szememben szimplán gerinctelenség.
Ennyit tudok erről elmondani. A zenéje jó, de őt magát nem fogom kedvelni soha többé.
Nem érdekelt volna, ha kilép. Nem szóltam volna semmit sem, ha odaáll és elmondja, hogy ő nem ezt akarja, elege van, vagy másról álmodott. De nem, ő hagyta, hogy a családját a szájukra vegyék az emberek, és a mai napig semmi pontos állásfoglalás.
Sokan említik még a dalszövegét is. Erről nem tudok mit mondani, nem ismerem őt, talán nem azért írta amire mi gondolunk - bár én biztos vagyok benne. De ezt az egyet nem rovom fel neki.
Sajnálom, ha ezzel nem értettetek egyet, nem akarok én megsérteni senkit sem, de a szememben nagyot süllyedt ez az ember.
Ettől függetlenül:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése